A szerzői joghoz kapcsolható, a vállalkozásokban gyakrabban előforduló felhasználási szerződésekhez használható dokumentumsablonok.

Kiemelt szerepet játszanak ma már a kis-és középvállalkozások napi üzletmenetében is a szerzői jog és a különféle szellemi alkotások jogszerű felhasználásához kötődő szerződéstípusok. Elég arra gondolnunk, amikor a kkv egyszerű web-applikációt fejleszt külső szoftverfejlesztő céggel, hogy dinamikussá és jól követhetővé tegye értékesítési tevékenységét, de ugyanebbe a kategóriába sorolandó pl. az az eljárás is, amikor egy korábban, mindenki részére kifejlesztett alkalmazást tölt le magának a vállalkozás, mert a jövőben ő is használni szeretné.

A szerzői jogra vonatkozó rendelkezéseket az 1999. évi LXXVI. tv. (Szjt) tartalmazza, az V. fejezet foglalkozik kifejezetten a felhasználási szerződés általános kérdéseivel, majd a törvény második részében az egyes műfajokra vonatkozó rendelkezések találhatók meg (pl. számítógépes programalkotás, adatbázis, reklámozás céljára megrendelt mű, filmalkotások és más audiovizuális művek, műszaki létesítmények tervei stb.). A zárójelben felsorolt, szerzői jog alá tartozó szellemi alkotások nagy száma jól mutatja, hogy igen széles körű szerződési állománnyal állunk szemben, ezért jelen cikkben a gazdasági társaságok által leggyakrabban használt felhasználási szerződésekről írunk röviden, s az ezekhez kapcsolódó az iratmintákat is csatoljuk a cikkhez.

Fontos tudnivaló, hogy – mivel az Szjt a felhasználási szerződéseket írásban rendeli foglalni – az esetek túlnyomó többségében nem a szellemi alkotást felhasználni szándékozó vállalkozás feladata lesz, hogy felhasználási szerződést szerkesszen, ilyen szerződésmintát a szerzői jog jogosultja fog a részére küldeni.

Ugyanakkor az alábbi törvényi rendelkezések ismerete segíti a kkv-t abban, hogy jól döntsön az adott szerződés aláírása során, s helyesen tudja alkalmazni a felhasználót támogató jogszabályi rendelkezéseket.

Az Szjt. az V. fejezetében rendelkezik tehát a felhasználási szerződések általános szabályairól, s tömören meg is határozza a felhasználási szerződések által rendezni kívánt szabályozási területet: a 42. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, a felhasználási szerződések alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.

Ugyancsak fontos tudnivaló, hogy a felhasználási szerződésre vonatkozó jogszabályi rendelkezések nem kógensek, azaz a felhasználási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A felhasználási szerződésre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény vagy más jogszabály az eltérést nem tiltja, de azt is fontos tudni, hogy ha a felhasználási szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen, mindig a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.

Az Szjt 43. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a felhasználási szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot.

Miért szükséges az írásbeli kifejezett kikötés? Mert kizárólagos felhasználási engedély nélkül csak a jogszerző használhatja fel a művet, a szerző további felhasználási engedélyt nem adhat, és maga is csak akkor marad jogosult a mű felhasználására, ha ezt a szerződésben kikötötték – azaz a kizárólagos felhasználási engedély teljes mértékben korlátozza mind a harmadik személyeket, mind magát a szerzőt a szellemi alkotás további hasznosításában.

Lényeges szabály, hogy a felhasználási engedély korlátozható valamely területre, időtartamra, felhasználási módra és a felhasználás meghatározott mértékére (általános szabályként a felhasználási engedély Magyarország területére terjed ki és időtartama a szerződés tárgyát képező műhöz hasonló művek felhasználására kötött szerződések szokásos időtartamához igazodik – de ezen a felek közös akaratukkal változtathatnak – lásd fent).

Ha a felhasználási szerződés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, akkor jó tudni, hogy ez az engedély kizárólag a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik – tehát, ha nem találunk a szerződés-tervezetben a felhasználás mértékére/módjára vonatkozó részletes leírást, ez nem azt jelenti, hogy bármit megtehetünk a felhasználni kívánt művel(szellemi alkotással) – ennek éppen az ellentéte az igaz – a felhasználási jogunk a törvényi minimumra korlátozódik. .

Az Szjt V. fejezete számos további részletes rendelkezést tartalmaz a felhasználási szerződések általános tartalmára vonatkozóan, arra pl., hogy nem adható a szerző meghatározatlan számú jövőbeli művének felhasználásra engedély a felhasználási szerződésben, mert ez a kikötés a jogszabály erejénél fogva semmisnek tekintendő majd – de ugyanígy, érvényesen felhasználási engedély pl. a szerződés megkötésekor ismeretlen felhasználási módra sem adható.

Nagyon fontos szabály, hogy az Szjt. 46. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében a felhasználó kkv a szerződésben megszerzett felhasználási engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte! Nem áll fenn tehát az a lehetőség, hogy felhasználási szerződésben megszerezzük pl. egy alkalmazás felhasználási jogát, majd családunkban, ismerősi, baráti körünkben ezen szerződés alapján lehetővé tesszük, hogy hozzánk közelálló személyek, vállalkozások is használják azt, mert ők és mi magunk is – akik jogosulatlanul felhasználási jogot biztosítottak a számukra – egyetemlegesen fogunk felelni a szerző felé a felhasználási szerződés teljesítéséért.

Jó tudni azt is, hogy ha a vállalkozásunk jogutóddal megszűnik vagy abból pl. szervezeti egység válik ki, akkor a felhasználási engedély a szerző beleegyezése nélkül is át fog szállni a jogutód szervezetre.

A felhasználási szerződés egyébként a jövőre nézve szűnik meg, akár a szerződésben megállapított idő elteltével. akár a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkeztével, valamint akkor is, ha a védelmi idő eltelt. (A védelmi idő a szerző életében és halálától számított 70 éven belül veendő figyelembe.)

Kapcsolódó nyomtatványként olyan dokumentum-sablonokat csatoltunk, amelyek a közép-és kisvállalkozások életében viszonylag nagyobb gyakorisággal fordulhatnak elő. Ezek a számítógépes programalkotásokhoz, azaz a szoftverekhez kötődő szerződések.

Arra azonban felhívnánk az olvasók figyelmét, hogy amennyiben a vállalatnál munkaviszonyban álló fejlesztő munkavállalóval, annak munkaköri kötelességeként meghatározott szoftver fejlesztésére kötnének szerződést, abban az esetben nem az itt csatolt szoftverfejlesztési szerződés alkalmazandó majd.

Az Szjt 30. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, ugyanis eltérő megállapodás hiányában az az alap-szabályozás, hogy a mű átadásával a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége. Így a munkavállaló szoftverfejlesztőt díjazás nem illeti majd meg, amikor a munkáltató másnak felhasználási engedélyt ad vagy a vagyoni jogokat átruházza.

 

A cikket szerkesztette dr. Ritter Marianna ügyvéd, az iLex



A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás